Ádám és Éva

Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus...

...című könyvében írja, hogy a zsidók ezt is a parszizmusból vették:

A zendavestából egyszerűen átvették az egész teremtés történetét egy kevés módosítással. Masiát és Masiánát, Ádám és Éva szóval helyettesítették, a teremtés ottani hat korszakát ők hat napra változtatták; a fáradtságos munkával való kenyérkeresést pedig, melyet Zarathustra az ember legfőbb erényének és kötelességének állít, ők – erkölcstanukkal egybehangzóan – büntetésnek minősítették. Egyébként azonban a Mózes könyvében leírt kígyó, szabadító és az ember teremtésének kettős változata, sőt még az egyes kifejezések is, mint például "az ő nemük szerint" egyeznek a zendavesztával.

Várkonyi Nándor...

...igen fontos passzusa:

Hogy az Úr Ádám bordacsontjából alkotja Évát^[1], egy mitikus szemlélet értelmében is aligha vehető szó szerint; az ősszöveg itt egyszerűen "oldalat" mond, s evvel a szervezet lágy részére utal, ahol a férfit és nőt testileg megkülönböztető genitaliák vannak elhelyezve. Az első, kétnemű Ádámban, a férfinőben rejtőző nőiség csak innen válhatott ki, s helyét az Úr hússal töltötte be. A Talmud mindenesetre határozottan kimondja, hogy "Ádám női feléből" lett Éva. Ha tehát az emlős szervezetek egykori kétneműsége élettani realitás, akkor a Biblia előadásából ennek megfelelő természetrajzi valóság hámozható ki. Főként Ádám szava erősíti meg ezt: "Ímé ez már csontjaimból való csont, és húsomból való hús."
Megerősíti végül az issa [lásd róla isa és íz] (a Vulgatában: virago) szó, melynek jó irodalmi magyarja nincsen, de a fordítás értelmileg híven adja vissza a férfiúm kifejezéssel, amit mai nyelven férfinőnek kell mondanunk. Filológiailag pontosabb, de népnyelvi mását használja az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság fordítása a némber szóval. Csakhogy ennek értelme a közhasználatban már eltorzult, pejoratív jellegű lett, s aljas nőt vagy nem-embert értünk rajta, holott eredeti jelentése más: a népnyelvben az ember férfit jelent, a némber pedig nő-embert, né-embert, azaz nő-férfit, ugyanazt, amit az issa és a virago s a magyar fordítás férfiúné szava. (Károli fordítása: asszonyember, azért nem pontos, mert itt az ember már az egyetemes fogalmat jelöli, nem a férfit.) Az issa biológiai, vagy ha úgy tetszik teremtéstörténeti értelme tehát: férfiból lett, férfira visszaütő nő. S így nem véletlen, hanem szorosan az itt kifejtett értelemhez csatlakozik és kiegészíti azt a végső passzus: "Ez okból elhagyja az ember [férfi] atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik [szó szerint: tapad], és ketten egy testté lesznek", vagyis a szerelmi egyesülésben ismét egy testté válnak, visszaváltoznak. Ez az értelme a magyar feleség szónak is, nem erkölcsi, jogi, vagyoni és efféle egyenlőséget jelent, hanem az emberi lény felességét, feles voltát, a közös lényben való egyenlő, feles osztozást. Ahogyan Kant mondja: "Férfi és nő együtt teszik az embert." A Talmud genezis-magyarázata semmi kétséget sem hagy a régi zsidó felfogás felől: "Férfi és nő kezdetben egy test voltak két arccal, de az Úr kettéhasította testüket, és mindegyik félnek gerincet adott."

• Feleség és asszony címnél is szerepelt.

A Talmud ne legyen megmondója, ugyanis itt két képzet vegyülését látjuk. Az Ádám és Éva történet férfiból nőivé válása lehet kozmikus/égitestekre vonatkoztatható, míg úgy egyébként inkább lett nőből a férfi, mintsem fordítva (a pénisz elcsökevényesedése a nőknél vagy a férfinél annak hosszabbodása 50/50 százalékra teszi az egyik a másikból való eredetének esélyét, de a férfi mellbimbó egyértelműen nőtől való).

Péterfai János írja:

Ádám^[2] a magyar ősapa, a szumer Ad, Ada, Adda nevek azt bizonyítják, hogy Ádám neve kapcsolható a szumerokhoz. A magyar Ad ige és Ada városnév is valószínűsíti Ádám magyar eredetét. Adam nevében az Ad ige jelenik meg főnévi értelemben, az Am Hely^[3]. Mindig az Atya Ad, és az Anya Kap, áldást pedig a gyerekek, akik öröklik szüleik vagyonát. Valójában Ádám a Nap, Éva pedig az Év, az adominiták pedig az egyik nagyon régi, őskori magyar törzs. Egy szumer eposzból pontosan meg lehet érteni, hogy Ádám és Éva valójában csillagászati fogalmak. Ádám, vagyis Udum jár az égen, ívek szerint, az összes napi ív pedig kiadja az Évet, Éva nevét. A borda is innen ered, mert ha lerajzoljuk a Nap járását, akkor bordákat kapunk, így lett az Év istennője a bordákból teremtve.

Latinul az Anno Évet jelent, az An az Ég, a No bizonyára az Úr, mint a japán Ten-No (Ten-Úr) névben. Az Év mindig a Naphoz kötendő, akinek a neve Udum, vagy Ádám is lehet. Felesége Éva, egy teljes kör, vagyis 365 Ív, ami kitesz egy Évet. Az Év tehát Ívekből áll, a névben az "A" lehet Isten is. Év-A tehát nem más, mint az Év Istennője, aki Adam jóvoltából jön létre. Adam minden reggel felkel, minden este lenyugszik, megtér Édesanyja házába, közben megtesz egy Ívet, majd 365 alkalom után létrehozza Évát. Akit a Biblia bordának is leír, de a borda nem más, mint egy ív. Gyönyörű a Biblia íróinak költészete, igen magasrendű, tehát a Biblia mondanivalóját költészeti szempontokból is vizsgálni kell. De ezt tudják a felkészültek. Az Anno latin név tehát szoros kapcsolatban van az etruszk magyarok nyelvével.

Lucifer, az ördög, aki megrontja Ádám, Éva és az Isten Atya szövetségét az almafák meséjével, valójában a Tejút képzete. Kígyó képében jelenik meg Éva előtt, de ez a kígyó nem afféle közönséges kígyó, mert a tudást kínálja. Éva anyánk el is veszi a tudás almáját, ami miatt Isten Atya kiűz minket a Paradicsomból, mert megszegtük a tilalmát. Azonban tudjuk, mert Ő mondta, hogy haragja majd csillapul, és a másik fa gyümölcséből is majd ehetünk, vagyis halhatatlanok leszünk, nem is a távoli jövőben.

Ez egy fontos megállapítás! A mögöttes tartalmat a zsidók és a judeo-kereszténység már nem ismerte és hús-vér kígyót csinált belőle. Így forgatták ki az eredeti értelmezéseket.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében áll:

Ami Ádámot (a "Vörös"-t^[4]!) és Évát illeti, ők a zsidó-keresztény szimbolikában alighanem egyiptomi és perzsa mintára Nap-Hold ikrekként jelentek meg [Káin és Ábelre is ezt mondta]. A Biblia erre vonatkozóan csak annyit árul el, hogy Évát Isten Ádám testéből teremtette. Egy testből, vagyis egy anyagból valók voltak, amint azt a régiek az égitestekről hitték, s amit a tudomány végül is igazolt.
Az egyiptomi mitológiában a testvérházasságok istennemzedékeken át ismétlődnek Su és Tefnut, majd Géb és Nut, végül Ozirisz és Ízisz ikerpárosában. A mintát legalábbis formálisan követik a "Nap fiai", a fáraók is, amennyiben feleségüket nővérüknek nevezik. A mitologikus iráni dinasztiák uralkodó párjait a költői szövegek – láttuk – a Naphoz és a Holdhoz hasonlítják.

Az íj és a nyíl bevezetőjében látott kép alapján gondolhatnánk, hogy Ádám a nyílvessző és Éva az íj (ív).
Egyébiránt Éváról is lásd még legutóbb Jahve címnél írottakat.
Ádám a Nap, felesége, Éva pedig az ívek összessége egy Év alatt, írja Péterfai János. Másutt írja, hogy Ádám csak férfi lehet:

Ádám neve kétségtelenül magyar név, az Ad ige is és az Atya neve is. A név végén az M hang helyképző, amit a nyelvészek félreértenek, és azt hiszik, Ma istenanya jelzésére való. Ezért az Adamu a zsidóknál Anyaföld, de ez félreértés is lehet. Az A-Damu kétségtelenül női név, magyar nyelven, de az Adam kizárólag férfi név lehet. Az Atyám mai kifejezés csak megközelítőleg hasonló az Adam, Ádám nevünkhöz, ami tehát az Atya Helye jelentésű, teljes pontossággal. Ad-am. Az Adam továbbá az Udum változata is, tehát az Atya Napot is jelent, a Nap pedig alapvetően férfi minőség. Az Ádám név a szumeri magyar népnél is szerepel, Ad, Ada, Adda variációkban, mindig Atya jelentéssel.

Nos, Eire és Éva cím alapján Ádám inkább Gebhez hasonlóan Föld lehet. Legalábbis ezt fel kell vetni nála.

Akar és sóvár címnél szereplő passzusok alapján Éva = éhes, vágyó, sóvárgó sötét (Satana) oldal, Ádám az adó oldal. Tehát nemcsak fent és lent alapján értelmezhető, hanem évköri értelmezése is lehet. Ez a felfogás megfelel az ív és a nyíl kapcsán írottnak, tekintve, hogy a két félévet Nyilazó/Íjazó csillagképek választják el.

Az Ádám és Éva teremtés szinte pontos polinéz változata (elődje)

Ausztráliai magyar nyelv cím/alcímnél taglalt Flink Attila adataira építő Max Igan féle videóban már szó volt kereszténység előtti kereszténységről, például hogy tasmán férfi urupuni néven utalt a feszületre (Flink megfejtésében: "az Úr a ti bűneitekért").
Ennél is megdöbbentőbb az Ádám címnél adatokkal jelentkező ...

John G. Jackson Christianity before Christ...

...című könyvében talált Frazer-től vett információ:

In Tahiti, the first human couple were made by the god Taaroa. After creating the world, the god made the first man out of red earth. Then he put the man to sleep, and after extracting from him a bone (ivi), fashioned it into a woman. This story was recorded for posterity by the missionary William Ellis, who declared that:
This always appeared to me a mere recital of the Mosaic account of creation, which they had heard from some European, and I never placed any reliance on it, although they have repeatedly told me it was a tradition among them before any foreigner arrived. Some have also stated that the woman's name was Ivi, which would be by them pronounced as if written Eve. Ivi is an aboriginal word, and not only signifies a bone, but also a widow, and a victim slain in war. Notwithstanding the assertion of the natives, I am disposed to think that Ivi or Eve is the only aboriginal part of the story, as far as it respects the mother of the human race. (William Ellis, Polynesian Researches, 2nd Ed., London: 1832-1836, i, 110 seq., cited in Frazer, Folklore in The Old Testament, Vol. I, London: Macmillan and Co., Ltd., p. 10.)
The opinion of the missionary was probably erroneous, for similar myths are current throughout Polynesia. In Bowditch Island there is a tradition that after the creator god made the first man, he then from earth produced the image of the woman, who immediately began to live.
—
Tahitin az első emberpárt Taaroa isten teremtette. Miután megteremtette a világot, az isten vörös földből készítette az első embert. Aztán elaltatta a férfit, és miután kivett belőle egy csontot (ivi), nőt formált belőle. Ezt a történetet William Ellis misszionárius jegyezte fel az utókor számára, aki kijelentette, hogy:
Nekem mindig úgy tűnt, hogy ez csupán a teremtés mózesi beszámolója, amelyet valamelyik európaitól hallottak, és soha nem bíztam benne, bár többször elmondták nekem, hogy ez a hagyomány már azelőtt is létezett közöttük, hogy idegenek érkeztek volna. Néhányan azt is állították, hogy a nő neve Ivi volt, amit ők úgy ejtettek ki, mintha Évát írnának. Az Ivi egy őslakos szó, és nemcsak csontot jelent, hanem özvegyet és háborúban megölt áldozatot is. A bennszülöttek állítása ellenére hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az Ivi vagy Éva az egyetlen őslakos része a történetnek, amennyiben az emberi faj anyjára vonatkozik. (William Ellis, Polynesian Researches, 2. kiadás, London: 1832-1836, i, 110 és azután, idézi Frazer, Folklore in The Old Testament, Vol. I, London: Macmillan and Co., Ltd., 10. o.).
A misszionárius véleménye valószínűleg téves volt, mert hasonló mítoszok egész Polinéziában elterjedtek. A Bowditch-szigeten létezik egy hagyomány, amely szerint miután a teremtő isten megalkotta az első embert, azután a földből létrehozta a nő képmását, aki azonnal élni kezdett.

• A szöveg folytatása Ószövetség címhez Facsar adata mellé téve.

Lábjegyzetek